Két nap híján 27 éve annak, hogy Egerszegi Krisztina, két héttel az akkori, 18. születésnapja előtt már valóban felnőtté vált. Barcelonában három olimpiai aranyat nyert, végképp eltörölve a doppingon „erőssé” váló NDK-s úszóhegemóniát. Bár négy évvel korábban, már 14 évesen is „nagykorú” volt, de Szöulban „csak” egy arany jött neki össze.

Dél-Koreában, a mezőny egyik, hanem a legfiatalabb versenyzőjeként, már megmutatta az akkor még NDK-s úszóknak, hogy a tehetsége nem a kommunista versenysportra jellemző, a világot becsapó doppingokra, hanem a rengeteg munkára épül. 1988-ban, 100 méter háton még előtte járt, az akkori olimpián hat aranyérmet nyerő Kristin Otto. Amikor már a világ majdnem mindent tudott, sőt pont Otto versenyző társa, a Stasi doppinglaborának másik szörnyterméke, Petra Schneider is elismerte, mik és hogyan zajlottak az NDK-s laborokban, Otto akkor is azt mondta, hogy az érmek emlékeztetik arra, hogy mennyit dolgozott a sikerekért, és az eredményeit egyáltalán nem befolyásolták a doppingszerek.

Arcpirító megjegyzés, amelyre ott, 1988-ban Egér egy olimpiai rekordot is érő, 200 méter háton elért aranyéremmel tudott válaszolni. Az akkor egy igazi szenzáció volt, hisz két kelet-német, férfi testbe bújt óriást, Katrin Zimmermannt és Cornelia Sirchet kellett legyőzni.

Egerszegi pedig ugyanazzal elszántsággal készült a következő olimpiájára, 1992-ben már mindent megmutatott az úszástudásából a világnak, hiszen közben a felkészülése sem volt eredménytelen. Az 1991-es, perth-i világbajnokságon két aranyat nyert, az athéni Eb-n pedig három számban lett a kontinens legjobbja, pont abban a háromban, amelyben Barcelonában is maga mögé utasította a világot. Elképesztő úszással.

A katalán városban a 100 méter hátat és a 400 méter vegyest is megnyerte. Következett a 200 hát, amelyben 1988 és 1996 szinte egyeduralkodó volt. Csak egyetlen egyszer, az 1996-os, római úszó-vb-n, az egész női mezőnyt letaroló kínaiak tudtak csak (egészen pontosan Ho Ce-hung) elé férkőzni.

Örökké emlékezetes lesz a 27 évvel ezelőtt nap, július 31-én, amikor a délelőtti programban, a 200 hát előfutamában úgy megverte a későbbi ezüstérmes, akkor már közös német csapatban szereplő Dagmar Hasét, hogy a Piscines Bernat Picornell-medence sötétkék csempefala adta a másikat. Mintha csak egy nyári úszókaland lett volna, négy másodpercet vert a németre, hogy aztán a fináléban másfél testhosszal, szinte a víz felszínén szárnyalva 2:40-et verjen a németre.

Egerszegi Krisztina büszke volt a címvédésére, de ahogy akkor nyilatkozott, sokkal büszkébb, hogy 400 vegyesen is aranyérmet tudott nyerni, ahol hatalmas csatában, mindössze 19 századdal végzett a kínai Lin Li előtt.

Amikor Egerszegi feltűnt az uszodában, és elrugaszkodott a hátúszáshoz, ott gyakorlatilag eldőlt a verseny. Esélye sem volt senkinek hogy megverje. Ilyen könnyedén, és magabiztosan kevés aranyérem született a medencében akkoriban. Pályafutása során 20 világversenyen végzett az élen, 5-szörös olimpiai, kétszeres világ-, és kilencszeres Európa-bajnok volt.

Bár 1994-ben, amikor a római vb-n 100 méter háton csak ötödik lett, a visszavonulás gondolata is felmerült, de végül folytatta. Az 1996-os úszó országos-bajnokságon kilenc aranyérmet nyert. Az atlantai olimpián sorozatban harmadszor védte meg címét 200 háton, és bár a 400 vegyes előfutamában a legjobb időt úszta, a döntőben nagyon lemaradt az ír Michelle Smith mögött.

Atlantában eldöntötte, sose áll többet rajtkőre. Pályafutása során megszámlálhatatlan sok sportolói és társadalmi elismerést vehetett át. Úgy fejezte be, úgy él és dolgozik azóta is, ahogy azt a medencében is tette. Csendben, szerényen és kimagaslóan. Ahogy a versenyen, mintha centikkel lebegett volna mindig a víz felett.

A szerző az NDK-s doppingbotrányról írt összefoglalója korábban az Index.hu hasábjain jelent meg.

Egerszegi Krisztina érmei világversenyeken